Amikor Mörfi írja a forgatókönyvet

A hét lúzere címre szeretnék pályázni jelentem tisztelettel.

Az úúúgy volt, hogy.

Álmos hétfő reggelre belázasodott, de nagyon. Apja itthon volt, mert épp kontrollra kellett mennie a "rossz" vére miatt a kórházba. Így, a vérvételét lerendezte, megkapott egy patológiai leletet, miszerint - leegyszerűsítve - nincs rosszindulatú vérképzőrendszeri betegsége (leszámítva a már meglévőt), remekül megnyugodtunk, főként, hogy erről a klinikai vizsgálatról nem is tudtunk. :)

Ezt követően a legkisebbel beveretett Paksra az orvosunkhoz, ahonnan ismét lórúgás dózisú antibiotikummal távozott. Én a melóhelyemen idegeskedtem szét magam, hogy mi lehet itthon - annak ellenére, hogy tudom, jó kezekben vannak a gyerekek akár az apjuknál, akár a nagyszülőknél, de azért mégiscsak... Jah, és aznap lekéstem két buszt. Azt, amelyikkel a munkába menni szoktam, és azt, amelyikkel hazajönni. Mindkettő elment az orrom előtt. De ez már csak a hab volt a tortán.

Álmosom olyannyira rosszul és lázas volt, hogy kedden szabadságot vettem ki, és otthon maradtam vele. Úgy beszéltük, szerdán már megyek, ami azért lenne igen fontos, mert egy szervezeti átalakítás miatt - ámbár saját kérésemre - "cégen" belül helyet váltok, és ügyfeleket, aktákat kellene oda-vissza passzolgatnom ehhez február 2-ig, amíg nem árt megismerni némileg a jövőbeni munkám törvényi és szakmai hátterét is. Na, de gondoltuk sebaj, egy nap nem a világ, majd betanulok a hét többi napján.

Igenám, csakhogy Álmos kedd éjjel össze-vissza hányta magát, az ágyruhát és 3 garnitúra pizsamát, még mindig lázasan. Kinek van szíve így otthon hagyni? Nos, nekem nem volt, főleg, hogy ma reggelre is csupa láz volt még. Egye fene, szerdán még maradok vele, majd csütörtökön megyek dolgozni... 

Így is volt ez délelőtt 10 óráig, amikor Hanna osztályfőnöke telefonált, hogy a lányzó beteg, ha tudom, vigyem haza. Tudtam, ugyanis a legkisebbel épp itthon voltam ugye... Hanna sírt az elesettségtől és a láztól, apja most vitte be a gyerekorvoshoz (és vesz Árminnak focicipőt), míg én őrzöm Álmos délutáni álmát itthon. Munkahelyre ismét telefon: bocs, de csütörtökön se megyek...

Apukám félt, hogy ki fognak rúgni. De mondtam neki, hogy szerencsére ez nem az a munkahely, mert itt Emberek dolgoznak... Viszont a szabadságom szép lassan így elfogy nyárig. Anyukám pedig azt kérdezte, nem tudom-e hazahozni a munkát? Visszakérdeztem: amennyiben itt szeretne  látni homlesszeket a nappalinkban, szívesen hazahozom őket. :D

Ja, és fáj a torkom meg a fülem, mert miért is ne.

(Ezen kívül péntek óta nem futottam és elvonási tüneteim vannak, de ezt már csak zárójelben merem megjegyezni.)

Ehh.

 

Álmos kedden, egy jobb pillanatában. Máglyarakást készítettünk.

Hannika (így hívják az osztálytársai :) ) ma, lázcsillapító után, orvos előtt.