Félévi(k)

Tegnap hazahozták a kölkek a bizonyítványt. Mielőtt Árminét megnéztem, apjuk a fülembe súgta: "Dicsérd ám meg..." :) Kell is a megerősítés, ugyanis nem lett nagyon fényes egyiküké sem. Ennek ellenére Ármint valóban szétdicsértem, mert, mikor nekiindult az iskolának, azon imádkoztam, hogy jaj, csak kettesekkel rugdalják át valahogy szegény párát... Ehhez képest csupa "jó" minősítést kapott, tornából pedig kiválót. Focista lesz, nemhiába. :) (Edzéseken mindig dicsérik, és alig várja, hogy mehessen rúgni a bőrt.) Nagyon rondán, pontatlanul ír, nem rajzol szépen, ez általános probléma. Matekból tele van csillagos pirosponttal a füzete, de a 91 százalékos felmérője mellé bealakított egy 72 %-ost is, aztán annyi lett a matek ötösnek.  

Hannám hozta a szokásos formáját: a készségtárgyakból színötös és irodalomból is, a többi (tehát a lényeg: matek, környezet, nyelvtan, német) négyeske. Azt mondta neki az osztályfőnöke, hogy, ha tartja ezt a szintet felsőben, akkor nem lesz gond. Nem bánnám, ha tartaná, mert már megterveztem a jövőjét... :D Szeretném, ha a szomszéd város gimnáziumába menne, ami úgy gondolom, egy átlagos iskola, se nem elit, se nem gyenge. Onnan pedig, mivel még mindig tánctanár szeretne lenni - és emellett most éppen állatgondozó -, elmehetne főiskolára. 

Míg Árminnal elég sokat gyakorolunk, mert muszáj (rendszerint dührohamok keretében, amit két szó leírása között produkál általában), addig Hannával nem tanulok itthon. Ha nyúznám, biztosan jobb lenne a bizonyítványa, de úgy gondolom, elég neki az iskolai stressz, nem kívánnám tönkretenni se a gyerekkorát, se az egészségét.

A jelmondatom most is: csak rosszabb ne legyen.