Hétköznapi hős

Leltár:

Tizenhárom hónap a diagnózis óta. 

Harmincöt besugárzás. 

Két Cysplatin kezelés. 

Részleges nyaki disszekció (az áttétes nyirokcsomók eltávolítása). 

Négy hónap daganatmentesség.  

Januárban altatásban kisműtét.

Február 10-én nyolc órás nagyműtét. 

Február 17-én hat órás kevésbé kis műtét. 

Azóta szövődmények, baktériumfertőzések, vesztegzár, részéről kisregények írása, részünkről szájról olvasás.

Hatodik hete a gégészet lakója. Hatodik hete naponta járunk hozzá, tartjuk benne a lelket és viszont.  

Az ünnepekre haza szeretett volna jönni, de most már beéri Húsvéttal is. Nagyon várják az unokái, a család, a kutya, na és persze a kert, meg a határ.

"Isten kezében vagyunk" - mondta Móricz főorvos, de mi úgy gondoljuk, inkább Móricz főorvos kezében vagyunk. Eddig legalábbis ez igazolódott be. :) 

Jól van. Tévét néz, a szobájában hagyott tolószékből, amit fotelnek nevezett ki. Rádiót hallgat, maximális hangerővel, mert a füle nem a régi. Újságot olvas. Nagy örömmel fogadja és viszonozza a jókívánságokat, de látogatókat nem szeretne. Úgy gondolja, nincs szalonképes állapotban. (Pedigde.)

Ma elmesélte, hogy 21 éve is ilyen idő volt, mint most, virágzott az aranyeső, ő ült a Trabantban és esett a hó. Rá két hétre meghalt az anyukája. Rákban. "De én kibírom" - tette hozzá.

Persze, hogy kibírod, Apu. Ennyi fájdalom, szenvedés, megpróbáltatás és kiszolgáltatottság után már csak jó jöhet. Mert megérdemled, mi meg téged.

Szeretünk, Apu.

                                     

Így beszélgetünk.

Elköszönőben.