Iskolások

Hannától kikérdezem a környezetet. A teljes átalakulást mondaná.

- Pete, hernyó, amik bebábozódnak, aztán... - gondolkodik - kibábozódnak!

***

Ármin panaszkodik, hogy kevés a szünet az iskolában, csak "kimegyünk, megyünk pár lépést, aztán megyünk is be". Hanna szokásához híven litániát tart neki:

- Áármin, az iskola már nem óvoda, ott tanulni kell, nem játszani, és különben is, ha nem jársz iskolába, és nagy leszel, és építkezel valahol, és azt mondják neked, hogy mérj ki 25 centimétert, akkor hogy fogod megcsinálni, ha nem jártál rendesen iskolábaaa?

***

Tegnap először jöttek haza kettesben az iskolából, biciklivel, Hanna és Ármin. Lelkükre kötöttük, hogy várják meg egymást. Apjuknak az iskola felé volt dolga, megbeszéltük, hogy kilesi őket, rendesen közlekednek-e.

De hiába leselkedett. Gondolta, biztos hazajöttek már. Nem jöttek. Vártunk rájuk kicsit, lassan fél 5 lett, elment megkeresni őket. De nem találta. Az iskola biciklitárolója üres volt, gyerekek sehol, nagyszülőknél se jártak.

Már tövig rágtam a nemlétező körmömet, gondoltam, bizztosss ezen a 800 méteren elrabolták őket az ufók, hol máshol lennének, mikor megláttam a buksi fejüket a teraszon. Nem tudtam rájuk haragudni, pedig ez után mondták csak, hogy hol voltak.

A temetőben.

Andriskánál meg a dédiknél.