Sulisiker és táncdilemma

Mentem ma Árminért. Nem akartam a tanítónénit zargatni, mert, bár jó a kapcsolatunk, nem szeretnék az a szülő lenni, aki haköllhanem a nyűgjeivel sorakozik a nap végén-elején-bármikor. Más, köz-ügyben kerestem, de, ha már ott voltam rákérdeztem Ármin fiam előremenetelére is. Azt a választ kaptam, hogy Ármin figyelmes, nem beszélget az órán, fegyelmezett (ha-ha, itthon meg kitombolja), a feladatokat megcsinálja, kérdésre válaszol !!!, és minden rendben vele.

(Mutatta is az én drágám, anya, kaptam pirospontot, kérdeztem, mire, azt mondta, azt nem tudja. :D )

Huhh. :D

Repültem volna az örömtől, ha nem jött volna Hanna, azzal a jellegzetes duzzogó arckifejezésével (amilyen állítólag még a családban sógornőmnek is van :D), és nem közli blazírtan, hogy ő ugyan ma nem megy táncra.

Pedzegette már korábban is, hogy abbahagyná a Vadrózsát (merugye van a paksi Tűzvirág, meg a Vadrózsa, itt minálunk, ahol 4 éves kora óta táncol). Mert ő nem volt tánctáborban és nem fogja tudni a lépéseket. Megjegyzem: azért nem volt tánctáborban, mert ad 1: nem volt kedve; de ezt nem hagytam volna annyiban, ha nem lett volna az elképzelésben az, hogy ad 2: egybeesik majdan a próbája a Tűzvirágos próbákkal, minekutána a szentgyörgyi tánc eleve kilőve, mert egyszerre még ő sem tud két helyen lenni. Mostanra viszont kiderült, hogy a szentgyörgyi Vadrózsa próbaidőpontja csütörtökre került, ami heppi, mert a paksi Tűzvirágé szerdán és pénteken van, tehát mehetne mindkét helyre.

(Tudom, nehéz követni, már én se tudom...)

Hajnalkával a Vadrózsában

Nade kishitű lükelányom most ugye azzal jött, hogy neki úgyse megy a vadrózsás koreográfia, ő nem is jár, és egyébként is ő mondja meg, mit akar, és blablaba. Elővezettem neki, hogy oké, de akkor Zsófi "néni" elé áll és megmondja neki ő a tutit, azazhogy azt, hogy köszi, hogy megtanítottatok táncolni, de most már inkább nem jönnék többet. Mert egy döntésnek következményei is vannak, amiket vállalni kell. 

Ez már annyira nem tetszett neki, és olyan hisztit levágott az autóban hazáig, hogy még. Nem is részletezem, mert csak rombolnám a nimbuszát.

Arra jutottunk végül, hogy elmegy, megnézi a próbát és a "tanulhatatlan" lépéseket, aztán eldönti, mi lesz.

A próba előtt Zsófi elé álltunk, és én, mint tolmács (merthogy Hanna tőlem kérdezte, hogy "de mit mondjak" - ennyit arról, hogy majd ő megmondja, mi legyen) előadtam, hogy mi van. Nem volt tánctáborban, nem tudja a lépéseket, nem akar járni. Zsófi - akinek szerintem remek pedagógiai érzéke van bizonyos helyzetekben - ránézett csípőre tett kézzel, közölte vele, hogy tehetségtelen, biztos nem fog menni neki, üljön le és nézze. (Az iróniát ebből az is kihallotta volna, aki süket.) Aztán, amint elkezdték a próbát, felhívta Hannát a színpadra, aki nyikkanni se tudott, viszont szaladt, és letáncolta a többiekkel együtt végig az egész koreográfiát, bumfordi edzőcipőben a tánccipője helyett.

A végén Zsófi megkérdezte tőle, hogy akkor abbahagyja-e a táncot? Naná, hogy nemet mondott. :)

Ennyi.

(Teljesen felszabadult egyébként, de megegyeztünk abban, ha nem megy a Vadrózsa, nem fogjuk erőltetni, de legalább egy próbát tett, és a próbát ki is állta. Nem gondolom, hogy a továbbiakban megfordul majd a fejében a gondolat, hogy abbahagyja, hisz fél óráról van kb. szó csütörtök délutánonként. Ennyit az udvaron is szaladgálna. Ha pedig mégis elege lesz, akkor hagyom, hadd menjen. Ésnemvagyokszaranya, aki ráerólteti az önállótlan gyerekre az akaratát, csakszólok.)

Holnap Tűzvirág-próba. Dávid "bácsi" állítólag bedobja őket, eddigi kis négyeskéket a mély vízbe, a hármas nagyok közé, hogy csinálják utánuk, amit tudnak. Na, az lesz az érdekes. :D

 

Olivérrel a Tűzvirágban (még a négyes csoportban)