Vírus

Péntek este kezdődött. Mintha legalább maratont futottam volna, de 1 hete semmit nem futottam, maratont meg pláne nem. Fájdalom a derekamban, lábfejemben, karjaimban, állkapcsomban, még a hasizmaimat is éreztem.

Szombat délelőtt még főztem, délután lázas lettem, és onnantól kezdve valami fura álom- és ébrenlét körüli határmezsgyén "mozogtam". Vasárnap alig tudtam felkelni, a lázam nem ment le, a fejem iszonyatosan fájt. F. csinált minden itthon, anyum ebédet hozott, én meg nagyon utáltam az egész helyzetet, mert soha nem hagyom el magam, één, ádehogy. 

Mára jobban lettem, el tudtam menni orvoshoz. Azt mondta, vírus. (Kiderült az is, hogy 80/60 a vérnyomásom, csoda, hogy élek.) Tüneti kezelést javasolt, és menjek vissza, ha teljesen jól leszek. 

Örülök, hogy nem valami halálos kórban szenvedek péntek óta, hanem az van, amit sejtettem - valami mikroizé megtámadta az ízületeimet.

De akkor is, milyen az már, hogy:

- nem tudom felemelni a 16 kilós gyerekem

- nem tudok normálisan fogat mosni

- nem tudom megfogni a tollat

- nem tudom kicsavarni a mosogatószivacsot

- nem tudok cipőt kötni

- a szennyest nyögések közepette cincálom le a mosókonyhába, meg egyébként is, minden mozdulat fáj

- a kedvenc testhelyzetem még mindig a fekvés

- legszívesebben egész nap aludnék...

És nem is ez a legrosszabb. És nem is az, hogy nemhogy futni, menni is alig tudok.

Hanem az, hogy 4 év után ma kezdtem volna újra a munkahelyemen...