Ármin nem egyszerű gyerek, ezért a beiskolázásától is féltünk. Maradt még egy évet az oviban, ami igencsak hasznára vált, rengeteget változott ez idő alatt. Sokkal önállóbb lett, kreatív, nagyon sokat rajzol, "ír", másol, 10-es számkörben összead-kivon, felismeri a betűket, tud cipőt kötni, nagyon jó megfigyelő. A rosszaság-faktora is nőtt ugyan, de ez már csak nekünk, meg a nővérének probléma. Már, hogy elviseljük, abban. De ez egy külön történet.
A legfőbb gond, hogy nem kommunikál, nem áll szóba azzal, akivel nem akar, és igen sokan tartoznak ebbe a körbe. (Ha olyan kedve van, még a saját apjával se beszél.)
Ezért tartottam attól, hogy az iskolában majd ül, mint egy kis kuka és nem lehet majd szóra bírni, pedig ott már muszáj lesz beszélni - hiába mondták az óvónők, hogy foglalkozásokon egyre aktívabb, az iskola azért iskola, más követelményrendszerrel, más körülményekkel.
Tegnap a leendő elsősök átballagtak az iskolába, látogatást tettek az első és a negyedik osztályban.
Mikor mentem Árminért az oviba, nem győzött mesélni, mutogatta a kis kincseket meg feladatlapokat, amiket kaptak, újságolta, milyen jó volt az iskolában, nagyon boldog volt - velem együtt. A leendő tanító nénijét, az egyiket, már elég jól ismeri, mert a lányaink barátnők, összejárnak, O. (néni) is volt nálunk már többször. Igaz, hogy vele se állt szóba Ármin, de O. nem is sürgette. Tegnap az iskolában viszont jelentkezett... és felszólították... és válaszolt... Igaz, azt mesélte, egyszer rosszat mondott, mert a Bence súgta neki, hogy "egér", aztán nem egér volt a képen mégsem, de ennyi baj legyen... :D
Most iskola-lázban ég. Vettem neki egy füzetet, mert füzetekbe írkál újabban.
Ma délután megyünk diákigazolványt csináltatni. :)
óóó nem lesz gond :)
VálaszTörlésAz én Kislányom 30%-os tesztet "írt" az oviban,mert nem volt hajlandó kommunikálni a tanítónénivel....aztán alsóban végig kitűnő volt.... igaz be kellett törnie a tanítónéninek,de az az ő dolga,és értenek hozzá :)