Sportos hétvége

Szombaton körbeügettük a falut, tizedmagammal, a helyi futóklubunk ugyanis futóversenyt szervezett, még emléklapot is csináltunk az alkalomra. Nem voltunk sokan, de annál jobb hangulatban telt a rendezvény. 4,3 km-t kellett futni, mindenki becsülettel teljesítette. A falubeliek érdekesen viszonyultak a dologhoz (amivel a célunk a futás népszerűsítése volt egyébként...) A következő variációk estek meg út közben:

- néztek ránk, mint tyúk a piros kukoricára és még visszaköszönni is elfelejtettek

- drukkoltak, hogy hajrá (többen is, ez viszont nagyon jól esett!)

- nem tudták mire vélni az egészet, így: "Emikém, talán anyósodéknál voltál?" - "Nem, épp futok... futóverseny van..." - "Jaaa... futóverseny?"

- és végül, ami a legjobb: volt, aki kedvet kapott és jelezte, hogy a következőre ő is jönne.

:)

(Utána még mentem 9 km-t a kedvenc futóutamon és a határban, ahol szedtem orgonát...)

 

Elkísért a család is, Hanna ígérte, hogy fényképez minket, aztán masinástól együtt elvonult virágokat, bogarakat és fákat fotózni. 

***

Vasárnap este közöltem, hogy futok egyet, kérdeztem Ármint, elkísér-e biciklivel. Mondta, hogy igen, de ő futni szeretne... Hanna is jelentkezett egyből. Így ismét körbefutottuk a falut, 4,3 km, egy 7 és 9 évesnek, akiknek ez a táv nem megszokott, nem kis teljesítmény. Nagyon ügyesek voltak, kétszer megálltunk ugyan (Hanna cipőjébe kavics ment, majd apjuk kért otthonról telefonos segítséget), de becsülettel lenyomták a falukört, Ármin komoly kis pofiját soha nem fogom elfelejteni. Hanna még beszélgetni is tudott közben, lassan mentünk (7:09-es tempóval; fél óra alatt tettük meg a távot). Mondtam nekik ha hetente kétszer eljönnek velem, kapnak futócipőt. :D

***

Hétfőn délutánra biciklitúrát terveztünk, csak ide a falu alá, a "Brinyóba". Aztán gondoltunk egyet, és letekertünk a Duna-partra (5 km). Ott, mivel az odaút elég zötyögősre sikerült, úgy határoztunk, hogy eltekerünk a töltésen Gerjenig, aztán a betonúton haza... Így is tettünk. Összvissz ezen a napon 30 km-t tekertünk össze családilag. F. egész este azt mondogatta, milyen jól érezte magát. (Délelőtt Árminnal és Álmossal már bemelegítettek, vagy 6 km-t megtettek a falu alatt.)

Természetesen a kirándulás nem zajlott zökkenőmentesen (a szó valódi és képletes értelmében egyaránt): kb. fél órával indulás után Hanna vakarózni kezdett, mindkét karja vörös-fehér foltokkal volt tele, de apja feltalálta magát, mint mondta, ő is így reagál a melegre, úgyhogy felhajtották Hanna felsőjének ujját, és el is múlt a viszketés. Egészen addig, míg később a töltésen valami bogár meg nem csípte a kisasszonyt... Még jó, hogy vittem magammal calcimuscot, le is ment a duzzanat, itthon pedig borogattuk. Túlélte. :) )

A Duna-partra érve épp egy uszály vonult a vízen, Ármin is megvigasztalódott, ugyanis az út végén már elég türelmetlen volt...

 

Imádták. De a köveken is rengeteg hangya volt...

 

A gerjeni parton Hanna kagylókat gyűjtött.

 Elcsíptük a kompot is.

 

Bohócok

Mellesleg közben húsvét is volt... De arról majd később. :)