Ma lenne Andris 11 éves.
Mint minden évben, most is, már napokkal előbb újra élem az egész történetet. Nem érzem jól magam ma sem, de próbálok Ármin délutáni ballagására koncentrálni, hisz ez az ő napja kell, hogy legyen, az ő nagy napja, Árminé, aki pont tegnap kérdezte, hogy Andrisnak mikor is van a születésnapja...
Ma délelőtt Álmoskámat megpróbálom egy kicsit elküldeni mamázni és kimegyek a temetőbe. Rendezgetem majd a sírját, amit a mamák mindig megtesznek előttem, ilyenkor lelkiismeret-furdalásom is van, hiszen nekem kellene gondoznom, meg az apjának. (Aki 11 éve minden áldott este, hullafáradtan is, de megy, és mécsest gyújt, és virágokat öntöz, percekig áll ott, majd búcsúzóul megsimogatja a sírkövet... )
Hiányzol, kisfiam.
...amikor a Merci szülinapját ünnepeljük... (1-én) mindig eszembe jut Andrisod....
VálaszTörlésNem tudok mit mondani...nem is lehet...Nem hinném,hogy ne lenne veletek...
A temetőben csak annak a napnak az emléke van....Ő örökkélétező...ahogy mi is...
Emlékszem, mennyit beszélgettünk. :) Ma reggel gondolkodtam, Merci mikor is születhetett, de nem tudtam a pontos dátumot, most már akkor tudom. :) Boldog születésnapot utólag is neki!
VálaszTörlésSzerintem is velünk van, érzem.
Elolvastam a történeteteket...
VálaszTörlés...
<3
♥♥♥
VálaszTörlés