Nagyfiúk

Azt el is felejtettem mondani... Beirattam a múlt héten a fiúkat. Ármint iskolába, Álmost óvodába. :( 

A suliban gyorsan átfutottam a leendő osztálynévsort, hogy szerepelnek-e rajta a haverok teljes létszámban, és megnyugodva állapítottam meg, hogy igen. 27 lurkóval indul az első osztály, hát nem lesz egyszerű... Nem tudom, mit alakít majd drága nagyfiam, de addig még előttünk a nyári szünet is, szerencsére.

(Pár napja meséli:

- Anya, ma volt a legeslegrosszabb napom az oviban! A P. szaladt, és nekifutott az asztalnak, és én kaptam büntetést.

- Mert gondolom kergetted.

- Nem is kergettem, csak futottam utána.

Ha ez tényleg így volt, hát én örülök. Négy évig járt oviba a drága szentem, egy mukkot se szólt, úgy általában talán baj sem volt vele, és végre egyszer "megbüntették" őt is. :D )

Álmoskám is Napsugár csoportos lett, mint Hanna és Ármin is (a beiratás utolsó napján a barátnőm lélekszakadva telefonált, hogy menjek hamar, mert nem lesz hely a csoportban... De még befértünk hálaégnek. :) ) Nem örökölte meg Ármin jelét, a kisautót, mert már foglalt volt addigra, de nem baj, megkapta a zászlót. Óvónéni azt mondta, a kedvéért ki is festik piros-fehér-zöldre. :) Itthon persze panaszkodott:

- Nem szejetem a zászlót, nem bíjom eeeel...

Eléggé tartok az ősztől - már csak azért is, mert megyek vissza dolgozni, ami nem baj, a munkahelyemet szeretem, de egy új helyzet lesz, sok változással... De megoldjuk ezt is.