Vége van a nyárnak... Hűvös szelek is járnak, de az ez esetben mindegy.
Gyerekeimnek megkezdődött az iskola, Álmosnak az óvoda (nekem meg majd a meló, szeptember 15-től.)
És csoda történt.
Ármin szuperul veszi az akadályokat így első osztályban.
Iszonyatosan féltem miatta a sulikezdéstől az ilyen meg olyan problémái miatt, de úgy tűnik, a félelmeim nem igazolódtak be.
Nem sírt az első nap. Se a másodikon, se utána. (Igaz, vasárnap este pityergett az ágyban, de aztán megnyugodva aludt el, másnap reggel se volt már vele gond.)
Lelkes és tele van tudásvággyal. Hétfőn már azt kérdezte, hogy kedden ugye tanulnak egy kicsit már? Persze, még inkább a kevés szünetet várja, az órák közöttit, amikor lehet őrültködni. Legalábbis kémeim (Hanna és osztálytársai :) ) jelentették, hogy a porban fetreng szívesen. Nokomment. Itthon azért elbeszélgettem vele, hogy moderálja magát, ez már nem az ovi, ő komoly nagyfiú, és lehetőleg ne jöjjön haza legközelebb leszakított hátsó zsebbel.
Szívesen pakolássza a táskáját, tolltartóját a munkája, amennyire én le tudom venni a füzeteiből, nem tökéletes (nem is várom el tőle), de összegyűjtött már jópár nyomdát. (Az egyik katicabogarat ki is színezte - zöldre.)
Állítólag - ő mondta - jelentkezik is, ha kérdezik válaszol (ezt Hanna monda... Bementek a negyedik osztályba az elsősök az első napon, és mindenki bemutatkozott, Ármin is. Válaszolt a kérdésekre is, vagy 40 vadidegen ember előtt.)
Állítólag - ő mondta - jelentkezik is, ha kérdezik válaszol (ezt Hanna monda... Bementek a negyedik osztályba az elsősök az első napon, és mindenki bemutatkozott, Ármin is. Válaszolt a kérdésekre is, vagy 40 vadidegen ember előtt.)
Nagyon boldoggá tesz, hogy nem váltak valóra a rémálmaim, remélem, nem is fognak. Nem baj, ha nem tanul jól, nem baj, ha meg kell küzdenünk a leckékkel itthon, csak érezze jól magát és sikerüljön beilleszkednie - azt hiszem, ez maradéktalanul teljesült.
Hannusnak iszonyatmód nem volt kedve iskolába menni, a vakáció utolsó napján folyamatosan mantrázta: szeretemaziskolát, szeretemaziskolát... Azt mondta, ez azért van, hogy valóban azt érezze, hogy szereti az iskolát.
Idő közben aztán ő is belerázódott, egy nap se kellett hozzá, egyelőre ismételnek, de nagyon nehéz lesz a negyedik, mint az a szülőin kiderült.
A Tűzvirágban egy csoporttal feljebb lépett, így a négyeskéből hármas nagylány lett, hetente kétszer lesz próbájuk, két órában, nem lesz egyszerű ez sem. De terve van a tánccal, és imádja is, úgyhogy ezt nem hagyjuk akkor sem, ha 1-2 rossz jegy becsúszik.
Álmosom meg... Ma kezdtük az oviba szoktatást, még ott voltam vele abban az egy órában, és ott volt Eszti is, nagy barátok, nem is adódott probléma. Homokozott, hintáztunk, nézte a többi gyereket, majd közölte, hogy ő elfáradt és holnap már ne jöjjünk. :)
Így állunk mostanság.
