Árminkám mesét írt, kapásból kettőt. (A félévi bizonyítványa egyébként 3 megfelelt, 3 jó, meg egy kiváló, az is tornából. Tele vagyunk kétségekkel, sőt, kétségbe vagyunk esve, de reménykedünk benne, hogy valahogy majd csak veszi az akadályokat. Nehéz, nagyon nehéz, neki is, a tanárainak is, nameg persze nekünk is. De még mindenki kitart...) Tehát, a mesék:
"A szegény öreg ember
Volt egyszer egy öreg ember. Ennek az öreg embernek volt három fia. Egyszer azt mondta a legkisebbik fiának, hogy menjen el vándorútra. Így is volt, vitt magával egy szép hegedűt. Nagyon sütött a nap, talált egy nagy fát, oda leült hegedülni, de ahogy elkezdett hegedülni, megjelent egy csúf boszorkány és elrabolta őt. Megjelent egy tündér és békává változtatta őt (mármint a boszorkányt - a szerk. :D), és a kis legényből egy nagy királyfit varázsolt. Nagy lakomát csaptak és így éltek boldogan."
Még egy ma esti termék:
"A kígyók buliznak
Egyszer volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egy szép Ármin kígyó. Nagyon várta már a szülinapját, csak nem tudta, hogy kit hívjon meg. Gyorsan kitalálta, meghívja a kígyó Emmát, kígyó Hannát, kígyó Álmost, ja és majdnem elfelejtette kígyó Ferencet, kígyó Erzsi mamát, kígyó Feri papát, kígyó Levit, kígyó Rozi mamát, kígyó Pityu papát és vígan buliznak még akár hajnali fél egyig is."
Hát így.
A címlap
Az öregemberes mese
