No pain, no gain - fájdalom nélkül nincs eredmény...
Van egy futós csoport a facebook-on ("Gyűjtsd a kilométereket"), aminek a "vezetője", Kury, szinte minden hétvégére tök jó feladatokat talál ki a tagoknak. A múlt héten pl., Nagyatáddal egyidőben virtuális triatlonon indulhattak a jelentkezők, most pedig "Győzd le magad a hétvégén" címmel hirdetett versenyt. Versenyt, önmagunkkal. A hét közben mindenki kitalálhatta, mivel indul. (Persze, mozgással kapcsolatos bevállalások voltak ezek, a szombatonvégreakszoknyolcórát nem ide tartozó terv.)
Gondoltam kedden: vasárnap futok egy félmaratont.
Aztán szombat lett belőle, merthogy a szelidi-tavi, családi-barátos kirándulásból délután 4-kor hazazavart minket egy vihar. Mérgemben este hétkor elindultam a szokott útvonalamon, és meg se álltam (jó, néha azért igen...), míg el nem jutottam 21,3 km-ig.
Nem vittem vizet. Nem voltam szomjas, nem volt meleg, nem voltak békák - és nem volt közvilágítás sem, a falu nagy részén. Sötétebb volt, mint Nagyatádon. :D
Nem fájt semmim (csak a lábfejem szorította a cipő de ezt ki lehetett bírni), összességében nagyon kellemes 21,3 km volt, nem volt nehéz legyőzni önmagamat, ráadásul az első 5 km-t drága barátosnémmel futottam, aki szenzációsan fejlődik (ha akar, ha nem ;-) ) és kemény, mint a kád széle. :)
Azt hittem még pár hónapja, hogy én soha nem futom le fájdalom nélkül a félmaratont. Annak örültem a legjobban, hogy ez most sikerült. Úgyhogy elmondhatom: de igen, fájdalom nélkül is van eredmény.
Ez volt a 12. félmaratoni távom "futópályafutásom" 1 év 8 hónapja alatt.
Tudom milyen evezni 21 km-t és biciklizni, sőt, már gyalogoltam is ennyit, de soha nem futottam és már nem is fogok.:) épp ezért Rád mint egy hősre tekintek.:):)
VálaszTörlés