2016. március 15., kedd

Hétköznapi hős

Leltár:
Tizenhárom hónap a diagnózis óta. 
Harmincöt besugárzás. 
Két Cysplatin kezelés. 
Részleges nyaki disszekció (az áttétes nyirokcsomók eltávolítása). 
Négy hónap daganatmentesség.  
Januárban altatásban kisműtét.
Február 10-én nyolc órás nagyműtét. 
Február 17-én hat órás kevésbé kis műtét. 
Azóta szövődmények, baktériumfertőzések, vesztegzár, részéről kisregények írása, részünkről szájról olvasás.
Hatodik hete a gégészet lakója. Hatodik hete naponta járunk hozzá, tartjuk benne a lelket és viszont.  
Az ünnepekre haza szeretett volna jönni, de most már beéri Húsvéttal is. Nagyon várják az unokái, a család, a kutya, na és persze a kert, meg a határ.
"Isten kezében vagyunk" - mondta Móricz főorvos, de mi úgy gondoljuk, inkább Móricz főorvos kezében vagyunk. Eddig legalábbis ez igazolódott be. :) 
Jól van. Tévét néz, a szobájában hagyott tolószékből, amit fotelnek nevezett ki. Rádiót hallgat, maximális hangerővel, mert a füle nem a régi. Újságot olvas. Nagy örömmel fogadja és viszonozza a jókívánságokat, de látogatókat nem szeretne. Úgy gondolja, nincs szalonképes állapotban. (Pedigde.)
Ma elmesélte, hogy 21 éve is ilyen idő volt, mint most, virágzott az aranyeső, ő ült a Trabantban és esett a hó. Rá két hétre meghalt az anyukája. Rákban. "De én kibírom" - tette hozzá.
Persze, hogy kibírod, Apu. Ennyi fájdalom, szenvedés, megpróbáltatás és kiszolgáltatottság után már csak jó jöhet. Mert megérdemled, mi meg téged.
Szeretünk, Apu.


                                     


Így beszélgetünk.


Elköszönőben.

3 megjegyzés:

  1. Ölellek, Emmám! ♥ A legjobbakat kívánom Édesapádnak, sokat gondolok rátok! :*

    VálaszTörlés
  2. reméljük ennek a mesének boldog vége lesz :)

    VálaszTörlés