2016. május 20., péntek

Neked, apu

Neked futottam tegnap, apu. 
Arra, amerre szoktam, és amerre milliószor megtettem veled is a távot, motorral, autóval, amikor még dolgoztál, amikor még gyerek voltam. Minden nyári szünetemet kint töltöttem veled a határban, emlékszel? Ugráltam a szalmabálákon, vittél a Duna-partra, az Öreghegyen jártunk Pali bácsival, a borpincénél mindig üdvözölted Misi bácsit; alig vártam, hogy jöjjön a permetező helikopter, mert odamehettem veled a közelébe, mert hát én voltam a Sólyapityu lánya. Ültem mögötted a motoron, robogtunk a poros utakon, és magamba szívtam az inged benzin- vegyszer- és dohány illatát, ami igenis illat volt, apu-illat.
Már nem vagy itt apu.
Helyetted néztem meg a vetést, ami szerintem gyönyörű, de te biztos találtál volna benne kivetnivalót, ahogy szoktál. Köszöntem az öreg fának, ami gyerekkorodban megvédett a vihartól és a mai napig uralja a mezőn a tájat... Beszívtam a föld, a fű, a bodza, a jázmin illatát, hátha te is érzed, apu. Néztem a búzát, és magam előtt láttam, ahogy szakértőn vizsgálod a kalászt, anélkül, hogy leszakítanád... 
Az a növény, amiről nem tudtam, hogy mi, és fényképen mutattam neked a kórházban, lassan elvirágzik.
Te is elmentél, apu.
De én majd sokat gondolok rád. Itt őrizlek a szívemben; a kezem, az orrom, a szemem, a járásom olyan, mint a tiéd, tőled örököltem a bőröm színét, az olvasás szeretetét, viszem tovább az indulataidat is, a pici fiam pedig kívül-belül egy az egyben te vagy.
Te megyei válogatott tornász voltál, én csak sima mezei kocogó, de tudom, hogy büszke voltál rám; a bajai érmemet bevittem neked a kórházba, már nem láttad jól, megtapogattad, megsimogattad, és hangtalanul gratuláltál nekem.
Már nem lehetsz ott, hogy szurkolj, de neked futom októberben a maratont is, a születésnapod után négy nappal. Megígérem, hogy vigyázok magamra, mert te már nem vagy itt, hogy vigyázz rám.
Találkozunk még, apu.







4 megjegyzés:

  1. ...vigyáz rád az Apu...benned lakik tovább...láttam egyszer elmenni valakit, egy része ment, de egy része, egy része a fénynek áthaladt a szobán és eggyé vált valakije fényével....tudom, hogy így van....

    VálaszTörlés
  2. Nincsenek szavaim, Emma! Csak azt tudom, de ebben egészen biztos vagyok, hogy vigyáznak ránk onnan fentről, hiszen nap mint nap megtapasztalom. Majd te is érezni fogod, addig pedig nagyon sok erőt kívánok! :*

    VálaszTörlés