Keményítő-mizéria

Az van, hogy a tűzvirágos négyeske szoknyái, csekély kivétellel nem állnak úgy, mint a beton és az apróságok elvesznek a nagyok között a színpadon (akiken vagy hatszáz szoknya van amúgy), ezért a négyeskék anyukái napok (hetek) óta keményítés-fehérítés-lázban égnek. (Az előre megadott, decsi nénike által ránk hagyományozódott féloldalas, kifordítós-befordítós keményítés-történet nem vált be - azoknál, akik egyáltalán kipróbálták...) De Pakson már szerintem nincs bolt, ahol búzakeményítőt lehetne venni, mert felvásároltuk, és érkeznek a tuti tippek. Pl.:

- először is fehéríteni kell. Bórax-szal. De mert az is hiánycikk, marad a szódabikarbóna. Mehet az egész zacsi a vízbe. Bátrabbak kék tojásfestéket is adagoltak hozzá, én nem mertem (ismerve magamat, kékfestő lett volna az alsószoknyából). Aztán meg kell a cuccot szárítani. Lehetőleg napon. Nálunk ez necces, mert a szabadban összesz.rják a legyek (meg is tették amúgy).

- nem az előírás szerint adagoljuk a keményítőt a vízhez, hanem belelocsoljuk/főzzük a fél, bátrabbak az egész flakont/dobozt

- áztatjuk. Minimum negyed órán át, de volt, aki egy éjszakára is benne hagyta a löttyben a ruhákat...

- becsavarjuk törölközőbe, úgy szárítjuk. Aztán lógatjuk, aztán még nyirkosan kivasaljuk. A vasaló ragadni fog, ne lepődjünk meg. Nekem egy órámba telt, de van, aki 3 órán át csiszatolta a gúnyát. Ha nem lennék itthon, nem tudom, mikor csináltam volna végig az akciót... ^^

- aztán mehet a cucc a ruhazsákba, ahol jól összenyomódik, mire a gyerekre kerül, akinek egyébként

szerencséje van, ha nem dörzsöli ki az ing, merthogy nem szabad alá venni semmit; rutinosabbak csak a felső részét keményítették, hogy legalább a derékrész ne törjön...

Amikor kész, a bádogemberkék mehetnek a színpadra. Aztán vagy felférnek, vagy nem. :)

Dávid "bácsi" a gyerekeknek azt mondta, akkor jó a ruha, ha megáll a padlón. Megállni eddig is megállt... De most áll az ing és a felső szoknya is. :P

 Végeredmény.