2014. április 30., szerda

Sokk

Ma szembesültem vele, hogy mit érezhetnek/gondolhatnak azok, akik Andris sírját látják...
Kint voltam nála délelőtt, vittem neki anyukámtól liliomot, és a nagyszüleimre is. Olyan úton mentem egyik sírtól a másikig, amelyen nem szoktam, és megláttam egy nagyon szép sírkövet, egy fiatal srácét, nem régen készülhetett el. 
Húsvéti kosár volt rajta. Csokinyuszikkal. Megborzongtam.
Úgy, ahogy mi már 11 éve hordjuk Andrishoz a pici játékokat, kerámiákat, holott tudnunk kellene, hogy nem örülhet már nekik, ugyanúgy vitték oda ennek a fiúnak a szerettei azt a húsvéti kosarat... Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincsenek többé. 
A kerámiákat ellopják, a csokinyuszi elolvad, a mécsesek pedig estéről-estére csonkig égnek.
Nagyon nehéz ezzel együtt élni, tényleg nehéz.


4 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hiszen nem tudhatom mennyire nehéz, de sejtem, valahol talán értem!
    Sőt! Így, ahogyan múlik az idő és az évek sorakoznak a hátam mögött, egyre világosabb, egyre érthetőbb sok minden.. :(
    Ó, szegény fiú szülei.. nehéz ez, nehéz rá értelmes szavakat keresni!

    VálaszTörlés
  2. Azt gondolhatják, hogy szegény anya elvesztette a gyermekét. Azt már nem biztos, hogy tudják, hogy Isten végtelen szeretete adott utána három szép élő gyermeket.

    VálaszTörlés