Etus

 Megérkezett. :) 

2021. március 13-án, 10 óra 8 perckor, 2850 grammal és 53 centiméterrel meglátta a napvilágot pici unokahúgom, Sólya Etelka. 

Etus öcsém első kislánya. Vártuk már nagyon, pont abban a percben született meg, amikor engem, néhány száz méterrel a kórháztól covidra teszteltek. Ilyen ez a világ, Etus, történelmi időben érkeztél. :)

Annyiszor eszembe jut, apu mennyire örülne a negyedik unokájának, főleg, hogy édesanyja, imádott nagymamám nevét kapta. Emlékszem, apu mindig kijavította: anyukája nem Etel, ahogy anyakönyvezték, hanem Etelka. :) Szerette apu az azóta sógornőmmé lett Kittit nagyon, a halálos ágyán a szűk családon kívül nem is akart mást látni, csak őt emlegette mindig. Most nagyon remélem, hogy találkoztak abban az éteri messzeségben, ahonnan Etus jött. :) 

Aztán az is eszembe jut, amikor alig több, mint 33 évvel ezelőtt, karácsony első napján megszületett az öcsém, akire 14 évet vártak anyuék, és persze én is. Eszembe jut, ahogy tologattuk a babakocsiban a barátnőmmel, amikor kérte mindig az "aputeját", amit apu főzött neki, vagy, ahogy várta Szejit (Ferit, aki már akkor udvarolt nekem, mikor Levi csak sejpítve tudott még beszélni), majd, ahogy vitte utánam a négyméteres menyasszonyi fátylamat... Eszembe jut, ahogy aggódtunk érte, mikor kiderült a súlyos betegsége (amiből ő valahogy szerencsésen kigyógyult, pedig elvileg élethosszig tartó nyavalya ez), eszembe jut, hogy mennyire akartam neki segíteni a tanulásban, de nem kellett, mert első osztályban már kiderült, hogy úgy vág az agya, mint a borotva. Eszembe jut a ballagása, a diplomaosztója, az örömei, a csalódásai, aztán eszembe jut, hogy éppen aznap, mikor kiderült apu halálos diagnózisa, írta üzenetben, hogy van barátnője. :) Ő volt Kitti. Aztán eszembe jut, amikor elköltöztek, a kajla kutyáik, akiket gyerekükként imádnak, a házuk, amit folyamatosan csinosítanak és minden négyzetcentiméterén ott van Kitti keze nyoma, eszembe jut a varázslatos nyári esküvőjük, és az, amikor anyukámmal jöttek tavaly és közölték az örömhírt, hogy babájuk lesz... :) Velük aggódtam, amikor aggódni kellett, és most velük örülök. Apa lett az én kicsi öcsikémből :)

A gyerekek vérmérsékletük szerint fogadták a hírt. Hanna és Álmos indiántáncot jártak (Álmos 8 hónapon át egyébként is egyfolytában Etusról kérdezett), mindkettőjüknek át kell küldenem valamennyi képet, amit Etusról kapok, Ármin pedig rezignáltan közölte, hogy "Minden kisbaba egyforma." :D (De azért jön és lesi a képeket ő is. :) ) 

Etuskám, neked mit mondhatnék?

Nőjj nagyra, legyél nagyon boldog és egészséges, a lehető legjobb helyre születtél.

(És alig várom, hogy megdajkáljalak. :))

 

A legújabb Földlakó :) Isten hozott, Etus!