Drágáim, mielőtt bármit is írnék, szeretném megköszönni azt a sok-sok jókívánságot és hozzászólást, privát üzenetet, telefonhívást, amiben a segítségeteket ajánlottátok fel; én ezeket a posztokat nem hatásvadászatnak vagy sajnálatkeltőnek szántam - tudom, tudjátok is -, épp ezért is hatódtam meg annyira mindentől és mindenkitől. Jah, és nekem vannak a világon a legjobb munkatársaim. ;-) :) Szóval, ennek a nyavalyának egy értelme mindenképpen van, le is vontam a konzekvenciákat. Vannak még jó, sőt, nagyon jó emberek, és tényleg a bajban ismerszik meg... :)
Könnyes meghatódás után helyzetértékelés, na az is sírnivaló, csak másképp. :)
F. továbbra is fekszikalszik, néha nyög, vagy megkérdi, mit segítsen, esetleg rápirít a fiúkra. De ez ritka. Tegnap este még lázas volt, ma eddig még nem volt az.
Én reggel arra döbbentem rá (azon kívül, hogy iszonyatosan fáj a fejem ismét), hogy nem érzem a tusfürdő illatát. Végigszimatoltam mindent, a lányom legerősebb parfümjét, a nappali illatosítóját, aztán főztem egy kávét... Semmi. Mintha búrában ülnék. Az ízeket érzem, de csak az alapízeket: a kávéból annyit, hogy keserű, a lilahagymából ugyancsak ennyit, érzem még a sóst és az édeset. Citromot még nem nyaltam, de gondolom a savanyút is. De ezek halvány árnyalatait már nem. Érdekes.
Gondoltam, eljött az idő, hogy megpróbáljak újra tesztet kérni magamnak... Nem, mintha ez lenne a legsürgetőbb dolog a világon, de azért mégis, jobb tudni, jól jön egy hivatalos igazolás, oltásra is regisztráltam, mittomén. Nehezen értem el az orvosomat, de ez teljesen érthető, nem is voltam türelmetlen, csak hívogattam, hátha. F-is hívta őket. "Akkornesétáljon" asszisztencia felvette, gondoltam, felvezetem a tegnapiakat, hátha nem emlékszik, így a párbeszéd bemutatkozás után kb. így zajlott (úgy általában kedvesésudvarias szoktam lenni):
-... tegnap már említettem, hogy nem vagyok jól, kértem volna tesztet, de... - közbevágott:
- Igen, tudom, akkor megmondtam önnek, hogy a doktor úrral egyeztetek, indokoltnak tartja-e a tesztet és csak akkor szólok vissza, ha indokoltnak látja, de nem látta és megmondtam... -közbevágtam, mielőtt szegény jobban belelovalja magát, bár, ha végighallgatott volna, se lettem volna hosszú:
- Igen, tudom, engedje, hogy befejezzem, köszönöm, szóval azért telefonálok újra, mert mára elment a szaglásom és az ízlelésem.
Jó, hát akkor megkérdezi a doktorurat. Megkérdezte, tekintélyes kedvenc doktoruram hangját hallottam is a háttérből, azonnal rávágta az igent. Asszisztencia:
- Hát mi megkérjük önnek a tesztet - óóóigazánhálásköszönetem -, de kérem legyen türelemmel, mert a mentőszolgálat nagyon leterhelt.
Biztosítottam róla, hogy tisztában vagyok vele... Remélem, legközelebb akkor kell telefonálnom, ha a halálomon leszek. Elhiszem, tudom én, hogy túlterheltek a rendelőben, ott a járvány, az oltás, a sok beteg, dehát... Én csak egy tesztet szerettem volna. :)
Most várok, nagy-nagy türelmemmel, mert tényleg tudom, mi a helyzet, hogy hívjanak a mentősök, mikor mehetek a tesztért, ami, ha negatív lenne, szerintem a világ nyolcadik csodája lenne... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése