Pozitív.
Ennyire vidámak vagyunk a pozitív tesztem ellenére, mert F. rohamosan javulni látszik.
Én viszont délután olyan rosszul voltam, azt se tudtam, hova tegyem magam, végül fejemet ágyról lelógatva találtam meg a komfortzónámat. :P :D Az úgy volt, hogy miközben Álmosnak uborkát szeleteltem a konyhában, majdnem leájultam a padlóra (gondolom a gyengeség és a Covidra amúgy jellemző vérnyomás-tünetek miatt). Betapogatóztam az ágyra, és túlestem másfél óra alatt 4 pánikrohamon. Azt tudni kell - sose titkoltam, sőt -, hogy kezelt pánikbeteg vagyok Andrisom óta. Évek óta nem volt pánikrohamom, hát most bepótoltam. :) Annyi előnyöm volt, hogy tudtam, hogy ez pánikroham és tudtam, hogy túl leszek rajta. (Közben - míg rázott a hideg, folyt rólam a víz, öklendeztem és remegtem - azért elgondolkodtam, hogy lehet mindjárt meghalok és ez valami súlyos szövődmény, vagy most omlik össze a keringésem, ésésés... de azért idő- és a roham- múltán megjött az eszem és arra jutottam, hogy végrendelkeznem talán nem kell.) Később annyira jobban lettem, hogy megcsináltam a vacsorát a családnak, elvégeztem a szokásos fertőtlenítési eljárást és kiporszívóztam. Ja, és megcsináltam ezt a fotót a másik felemmel. :)
Na, és a teszt.
Szekszárd (szerintem) legeldugottabb szegletében leledzik a mintavételi hely egy sáros parkolóban, sátorban. Szegény szkafandereseknek nem túl komfortos az egész, meg egyébként is... De megint... Annyira rendesek voltak mindketten, nem voltam egyedül, egy nénit nyugtatgattak a velem szembeni széken, akit a lánya hozott, aztán egy kisfiút, akit anyukája kísért, nagyon jó fejek voltak. Elmondták a teendőket és a kezembe nyomtak egy nyilatkozatot arról, ha szeretném, kérhetem a háziorvostól a Favipiravirt. (Minden bejegyzésemben megjelenik ez a varázsszó úgy tűnik.)
Na, de ennél sokkal pozitívabb dolgok is történtek máma, arról majd holnap. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése