Megjött a határozatunk, valamennyiünké. Most már hivatalosan is tudunk mindent, több oldalon keresztül fejtegeti a T. Kormányhivatal, mit tehetünk, de legfőképpen, mit nem ebben a 10 napban. Járványügyi megfigyelés alatt állunk valamennyien, ami automatikusan megszűnik március 19-én, blablabla. Küldték azt a bizonyos piros cetlit is, amit színes nyomtató hiányában csak szürke-feketében tudtunk kinyomtatni, de a leánynak, nem hiába jár gimnáziumba, az a korszakalkotó ötlete támadt, hogy nyomtassuk piros papírra. Hajtogatásmániás legkisebbünk be is áldozott egy piros lapot a százezer origamipapírja közül. F. minden erejét összeszedve kiment és a ház oszlopára applikálta a cuccot, merthogy a cellux nem tesz jót a műanyag ajtónak... Így csak az nem látja a cetlinket, aki nem jár az utcánkban. XD Közben megérkezett a rendőri ellenőrzés is (a tegnapi posztomban felsorolt mentősök, hivatalnokok mellett előtte is respect), kedves volt, pár szót beszélgettünk - majd megkérdezte, kérünk-e "rendes" piros cetlit.
Amúgy F. nincs jól. Nehezen közlekedik mert ha megy pár métert, nehezen kap levegőt, mondta. Háziorvos asszisztense azt javasolta neki, hogy akkor ne sétáljon. (Hm.) Aztán végül kiderült, amitől kicsit meg is nyugodtam, hogy tulajdonképpen van elég oxigénje, csak nem mer nagyokat sóhajtani, az ingerköhögés miatt, mivel, ha köhög, az nem tesz jót a sérvének (amit hónapok óta műteni kellene, de a kovidhelyzet ugye...) Attól még jobban megnyugodtam, hogy határozott tiltakozásom ellenére kihúzta a kukát a ház elé. Egyébként fekszik, alszik, lázas és mérges. Ő nem szokta meg ezt a gyengeséget, én sem szoktam meg tőle. Egy gödör alján érzem magunkat, nagyon remélem, hogy hamarosan sikerül kimászni belőle...
Nagyon félek.
Nem merek híreket olvasni, elkapcsolom a tévét, ha kovidról van szó, pedig eddig az összes cikket, filmet és beszélgetős műsort megnéztem, ami a járvánnyal kapcsolatos. Lehet, nem kellett volna, nem lennék ennyire kétségbe esve, ha eddig homokba dugtam volna a fejem.
A fejem, ami továbbra is fáj, a napi 3 - vagy 4 - Algoflextől szerintem már akkora a májam, mint egy hordó, de muszáj, mert valahogy létezni akarok, ettől a fájdalomtól pedig elég nehéz. Náthás vagyok továbbra is és aludnék egész nap. A házidoki nem tartja indokoltnak a tesztet, de szerintem (még) nem is vagyok koronás.
Így állunk most.
Mielőbbi gyógyulást kívánok nektek!Mi ma fél kettőkor kaptuk meg az első oltást .
VálaszTörlés