Egy hete attól is rosszul lettem, ha arra gondoltam, milyen is lenne futni menni. Most attól vagyok rosszul, hogy nem mehetek. Teljesen jól vagyok már, épp home office-ban (csütörtökig), pihenhetnék, de kettőt fordulok, és vége a napnak. Néha kell írni cikket, figyelem a híreket, meg a gyerekek online pályafutását, itt a háztartás meg a főzés (ma palacsinta volt - nutellás, hortobágyi meg rakott, hármat háromféleképpen kellett megcsinálni ^^), és még mindig marad energiám hálistennek. (F. ma ment először dolgozni, szerintem nincs még rendben, de állítja az ellenkezőjét; ma délután is aludt. Igaz, előtte focizott Álmossal. Meghát ő sokkal-sokkal rosszabbul volt, mint én, örülök, hogy ennyivel megúszta.)
Szóval, még mielőtt elkaptam ezt a nyavalyát, tudtam, hogy a sportot, még ha olyan amatőr szinten is, ahogy én művelem, nem tanácsos azonnal újra kezdeni. Van itt egy ilyen: Országos Sportegészségügyi Intézet álláfoglalása a sportba való visszatérésről , ami szerint, mivel nekem a hivatalos álláspont szerint enyhe tüneteim voltak, legalább 2 hetet kell várnom a sportolás újrakezdéséig. Ez a 2 hét holnap jár le... Már elkezdtem biciklizni, vasárnap a falut tekertem körbe, ma 13 km-t pedáloztam arra, amerre futni is szoktam. Nem mondom, hogy nem fájt a szívem... Persze, nem a biciklizéstől. :) Teljesen jól voltam, nem kalimpált a szívem, nem vert félre, nem fulladtam, nem köhögtem, nem fáradtam el, pedig többnyire viharos széllel tekertem szembe. Majd szépen lassan visszatérek azt hiszem... :) Jah, és elkezdjük szedni az Aspirin Protectet, úgy döntöttem. Nem tesz csodát az sem, de azért remélem, nem kell hirtelen szívhalálban kimúlnom a préri közepén, csak azért, mert nem bírtam magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése